Harmadik hét

Hétfőn a reggeli vonattal jöttem vissza, mert a vasárnapira már megint nem volt jegy. Azon is gondolkoztunk már, hogy lehet, hogy direkt nincsen rá olcsó jegy, mert úgyis megtelik.

Pest, reggel öt óra

Hétfőn esett a hó, mikor kiléptem az ajtón, reggel ötkor, szüz hóban gázoltam százmétereken át. Aggódtam is, hogy vajon megy-e a vonat, hiszen a MÁV híres arról, hogy 2 centi hónál megáll és csak áll. Később persze olvastam hogy hétkor már nem volt olyan rószás a helyzet és azt pl. nem tudom felfogni, hogy a váci vonat hogyan tudott 100+ perc késést összeszedni azon a 33 km-en.

De mikorra a Keletibe értem, a vonat már bent volt. Ez mondjuk nem jelentett azonnali megkönnyebbülést, mert hiába volt bent, háromnegyedig nem lehetett rá felszállni és elég hideg volt. De aztán elindultunk és a hóesés ellenére ment a vonat rendesen. Kevesen voltunk a kocsiban, látszott, hogy a nagyrészük ingázó. Mindenki aludni próbált, nekem is sikerült két vagy háromszor félórát. Mire Meilinge értünk már volt odakint húsz centis hó és az elővárosi vonatok is elkezdtek késni. Sikerült is lekésnem nekem is az egyiket, a másikat meg nem akartam megvárni az említett késés miatt. Metróval mentem melózni és 9:25-re estem be. Féltől okításom volt Peterrel a rendszerről amivel majd dolgoznom kell. A vetítés után kódokat nézegettünk, hogy kb. mibe kell majd belenyúlni, mi hogy függ össze, ilyenek.

Délben a helyi kisvendéglőbe - osztrák - mentünk, mert Cordon Bleu volt a menüben és a srácok nagyon rákattantak. Főleg Peter aki ma kezd bele egy általa választott 1 hónapos böjtbe, ami alatt nem eszik húst és nem iszik alkoholt. A kaja az jó volt, bár majdnem sikerült megkóstolnom az igazi bécsi szeletet, de a nagy kavarodásban megint nem értették, hogy melyik kaját kérem. Így a bécsi szelet várat magára, a Cordon Bleu meg finom volt. Kólával került 8,5-be.

Kaja után kaptam egy kisebb feladatot. Az egyik régi kódot kellett átemelnem az új rendszerbe. Ezzel el is voltam estig. Közben próbálkoztam már a lakáskereséssel is, főleg a neten lévő hírdetések nézegetésével. Nem egyszerű dolog, erről majd írok még bővebben. Estére eltakarították a havat és a mennyisége is megállt 15 centinél. Az időjárás meg eléggé melegnek ígérkezett egész hétre, így az is segített a hónak eltünnie, legalábbis azokról a helyekről, ahol számított.

Telefonos szenvedés

Másnap ismét Asian Paradise nap volt, utána meg elmentem telefonkártyát venni. Elég sokat kellett sétálnom a főutcán,  mire megtaláltam a boltot, ahol a 3 telefonszolgáltató ügyfele lehettem. Bent volt egy fazon meg egy csaj, a csajjal sikerült angolul elbeszélgetnem és adott egy Simkártyát meg egy feltöltő kódot hozzá, amivel 1000 perc, 1000 sms és 2 Gb adatom van osztrák hálózaton belül. Csak neten kell aktiválnom és már telefonálhatok is.

Este megpróbáltam a netes aktiválást. Egy gramm angol szöveg nem volt az oldalon, a google fordítóval próbáltam ügyeskedni. De sajnos többször próbálkozásra sem sikerült megoldani a feladatot. Közben lakásokat nézegettem. Igazából ami ügynökségis - tehát jutalékot kell érte fizetni - ott drága a jutalék, a többit meg elkapkodják órá alatt.

Welcome meeting

Szerdán reggel megkértem a srácokat, hogy segítsenek már ezzel a kártyával kapcsolatban. Hát nekik sem volt egyszerű, pedig osztrákok. Kb. 15 perc alatt sikerült a telefonos ügyfélszolgálaton keresztül aktiválni, mire azt mondták, hogy 24 óra múlva használhatom. Aznap reggel volt még egy Welcome meeting az elmúlt két hónapban érkezett embereknek. Ezen kb. 30-n vettünk részt, és a bemutatkozás során kiderült, hogy körülbelül 6 magyar van az újak között. Megjegyzem, hogy a folyosónkon is tudok 5 vagy hat darabról. A meetingen elmondták, hogy milyen jogaink és lehetőségeink vannak.

Szünet

Például ha két napig vagy beteg, akkor nem kell semmilyen papír. De csak akkor, ha a két napban nincsen benne se a hét utolsó, se a következő hét első munkanapja. Tehát hétvége hosszabbítás nem lehetséges. Azt is elmondták, hogy júniusig csak időarányosan - 2 nap per hó - vehetek ki szabadságot. Júliustól viszont kivehetem az egészet. Meg ehhez hasonló apró és nem apró dolgok. Kaptunk szép prospektust is, benne a főbb információkkal.

A többiek közben elléptek kajálni, így a közeli török kajáldába mentem, hoztam egy kebabot. Ez megint a szarabb kivitelű volt ízben. Nem tudom, hogy csinálják ezek a fickók, de valamit tudnak. Hogy elvileg ugyanazon az elveken és alapanyagokból készült dolgok néha szarok, néha jók. De olcsó volt. Még adok nekik egy esélyt, láttam valami csirkeszárny kaját náluk.

 Póker - végre összejött

Délután megjött a nagy hír - illetve már láttam a kivetítőn a welcome meetingen - hogy lesz este póker, méghozzá nem is akármilyen. 5 hetes season, ahol 5 WPT Wien side event jegy lesz kiosztva az öt legjobb között 330€ értékben jegyenként. Ez már beindítja az embereket, hiszen elég rövid a season hogy akár 3 harmadik hellyel is biztos nyerő lehessél a pontversenyben.

A játék nagyon izgalmas, volt, az összes játékostípus képviseltette magát. Voltak arabok, koreaiak, négerek, olaszok, spanyolok, németek és két magyar is. A régi pókercsapathoz képest sokkal lelkesebbek voltak. Itt is megvolt a szerencsevadász agresszív, meg a lassú, kiülős játékos. Nagyon kedvelik az otthoniakhoz képes a check-raiset. Ugyanakkor elég jó readjeim is voltak. 18-n voltunk, eljutottam az utolsó asztalig, ahol 7.-nek estem ki. Az első öt kap pontot.

A kiesésem is érdekes volt, 1400-s vaknál emeltem 3500-ik középről AK-val 11.000 összzsetonnál. Mögöttem a button egy srác, akivel már allinünk amit nyertem, rátolta az allint 9400-zal. Gondolkoztam és arra jutottam hogy KQ körüli lappal emelhett és jobb vagyok nála. Megadtam és mutatott egy KQ-t. Örömöm eddig tartott, mert leesett neki egy Q a flopban. Innen már csak drawing dead voltam, aztán egy A2s-sel buktam KK ellen akinek még egy K is leesett - igaz, majdnem nekem is a Wheel.

Sajnáltam, mert jó játék volt, és csak 5 €-ba fájt. Ugyanakkor kétszer kinevettek a játékom miatt, ami nem esett jól, mert nem gondolták végik a lehetőségeket, csak az volt a téma, hogy  miért kellett gondolkonom az AK megadáson, illetve miért nem emeltem koraiból TT-vel, hanem csak limpeltem. Miközben egy olyan aszta volt, ahol röpködtek az allinek és a raisek. Majd legközelebb megnyerem. Egész jól elhúzódott így is a játék, mert kb. fél hétkor kezdtük és 10-kor estem ki.

Havazott, most végre komolyan

Mikor csütörtökön kinéztem az ablakon láttam, hogy beköszöntött a tél. Esett kb. 30-40 centi hó, és elég komolyan betemetett mindent. Mindenesetre nem jelentett különösebb problémát, hiszen itt elég jó a földalatti közlekedés. A villamosmegállóban tapasztaltam, hogy nem jár a nullás, helyette felszálltam a 67-sre és elmentem a metróig. Így gond nélkül sikerült időben beérnem. Napi munkám megint tanulásból és kódok nézegetéséből állt, ez már az utolsó modul amit át kell néznem, mielőtt kapok éles feladatot.

A telefonom továbbra sem működött, ezért úgy döntöttem, hogy visszamegyek a boltba kajaszünetben. Metróval mentem két megállót és elkezdtem visszasétálni. Ekkor úgy egész erősen havazott, tisztára a Deltában éreztem magam. A boltban a csaj helyett a srác volt, aki közölte, hogy 5 €-ért aktiválja a kártyámat. WTF mondom, de mondtam hogy legyen. Erre kiderült, hogy már aktív, csak fel kell tölteni. Nah, mondom szép. Visszafelé megálltam a piacon ettem egy hotdogot 2,5-ért és csináltam pár képet a havazásról.

 A havat valahogy számomra érdekesen kezelik az itteniek. Egyrészt ha esik a hó, természetesebben váltanak autóról tömegközlekedésre, mint várná az ember. Nálunk meg pont a fordított megfigyelhető: ha esik valami, akkor minden balfasz beül a kocsiba, még az is, aki nem tud vezetni. Persze nekik hatalmas előnyük van, mert ténylegesen jó a tömegközlekedésük, nem csak nevében létezik. És ez a tömegközlekedés sokkal szervezettebb, hiszen nem csak az van, hogy állnak az emberek a hóviharban és néznek ki a fejükből, hogy jön-e valami. Folyamatos a dumálás a hangosbemondóban, illetve vannak azok a kis kijelzők, amelyek jelzik a következő járművet számmal és azzal együtt, hogy alacsonypadlós vagy sem.

Másrészt metróval tényleg el lehet jutni szinte bárhová, és a metró meg is birkózik az embertömeggel. De amúgy racionálisabb is, mint a miénk: a legtöbbnek nem egy, hanem két vagy több kijárata van, és nem kell a tömegnek egy darab lépcsőn felmennie.

Ami viszont szarabb, az a járdák és egyéb helyeken a hóeltakarítás. A járdákon a lapátolás nyomát csak késő délután tudtam felfedezni, annak ellenére, hogy láttam ilyen kis hókotrókat dögivel akik elvileg a járdákat tisztítják. Valahogy a háztulajdonosok nincsenek rákényszerítve, hogy eltakarítsák. Az utak jók, de a járdák szarok, kivéve a boltok előtt. Amit tesznek - de azt mindenhol - ahol leeshet az ember nyakába a hó, oda ilyen hójelző botokat tesznek ki, amit aztán lehet kerülgetni, de kb. leszarják az emberek. Tehát nekem ez inkább csak látszatintézkedésnek tünt.

Másik érdekes dolog az a kocsik. Csomó kocsi áll betemetve a hó alatt. Nem tisztítják le, nem foglalkoznak vele (Bécsben a hóesés napján ingyenes volt a parkolás éppen ezért) és nem is próbálják általában kiszabadítani a hó alól. Járnak ezek a munkagépek és ahogy kotorják el az úton a havat, simán odatolják a kocsik seggéhez, barikádot képezve belőle. Ma vagy három olyat láttam, ahol próbáltak kiállni a kocsival, de a barikád szívatta őket. A csákók meg már telitalppal tolják a gázt a kocsin, az sír kínjában.

A legviccesebb az volt, mikor egy kis dobozost toltak ki innen szemből, közben az utca ugye állt, mert nem tudtak tőle menni. Aztán hárman kitolták és elment. Erre a legelső kocsi be akart állni a helyére, de elakadt. :) Aztán nagy nehezen sikerült kitolatni, és elment. A mögötte jövő meg nehezen ugyan, de beállt a helyére.

Van telefonom és feladatom is

A telefon kártyafeltöltés sem volt egyszerű. Először jött egy sms, hogy a feltöltés sikerült, egyenlege 0 €. Rá tíz percre jött a másik, hogy mostmár 10 €. Aztán már csak a németül beszélő oldalon be kellett lépnem és beállítani a tarifacsomagot. Persze ehhez először smst kellett küldetnem az oldallal a telómra és utána tudtam csak belépni.

Délután megint volt pontozó meetingünk, megkaptam az első éles feladatomat. Egy komplett tag és a hozzá tartozó altagek logikáját kell átültetnem az új rendszerbe, plusz integrálnom egy tesztmotort is. Szóval izgis és végre igazi programozás, nem csak scriptelés. A délutáni lakásnéző meeting is el lett halasztva a hó miatt a jövő hétre.

Munka végeztével álldogáltam a villamos megállóban ami vagy 20 percig nem jött. Közben olvastam és gyorsan röpült az idő, de így is egy óra alatt értem haza. Persze, ha nem vagyok lusta és nem gondolom úgy, hogy délutánra minden hóproblémát megoldottak, elmehettem volna metróval is. Otthon tovább folytatódott a lakások utáni lázas keresés. Reggelre egy 5-ös címlista állt össze amit hívni kell.

Első lakáskeresési tapasztalatok

Pénteken megérkezés után felmentem a 7-re ahol a pókerparti is volt és végighívtam a számokat. Az ötből 1 csak diákoknak volt fenttartva, eggyel megbeszéltem egy hétfői találkozót, egy másikkal a hétvégit. Aztán volt egy, akivel majd jövő héten beszélünk, hogy mikor tudnánk találkozni, meg volt egy, ami elkelt. Felvettem ismételten egy magyarokból álló céggel is a kapcsolatot, mert náluk is láttam két lakást amely érdekelhet. Feltünt valakinek, hogy már fél öt után is világos van? :)

Délelőtt a feladat összefüggéseit próbáltam felderíteni, meg néha megnéztem a hírdetéseket. Ebédre a közelinek nem nevezhető pizzériába mentünk, ahol valami húsimádónak megfelelő pizzát ettem kólával 12-ért. Daniel szintén a húsevők táborát erősítette a három vega pizzával szemben. Elég sokáig elvoltunk kajálni, ráment vagy egy óránk.

Padrone

A kaja után meg mire belelendültem volna a kódolásba azt vettem észre, hogy mindenki elhúzta a csíkot, kivéve Danielt. De fél ötkor mi is léptünk. Még aznap este, hogy ne legyek rest, elmentem vásárolni. A várt tömeggel ellentétben alig lézengett valaki hatkor a boltban, pedig itt nincsen nyitva a bolt vasárnap. Vettem minden ami egy jófajta csilisbabhoz kell. Bár lilahagymából és olivaolajjal csináltam, mert nem akartam egy kiló hagymát és egy olajt venni, amíg nincsen végleges lakásom.