Első nap

Elég szarul aludtam, lehet túl meleget csináltam a kéróban, meg a függönyön is korán átjött a fény. 7:50-kor keltem, netnézés, zuhany, borotválkozás. Csináltam egy nagy adag mazsolás mogyorós müzlit tejjel. A nullás villanyossal mentem, és 9:10-re érkeztem. Fent a már ismert recepciós srácnak montam hogy kihez jöttem. Miközben ott üldögéltem láttam két másik kinyalt delikvenst is, kb. leestt, hogy ők is most kezdenek. Az egyik nagyon magyarázta a HR-es csajnak, hogy az ő neve nem Zsolti, hanem Zsolt, és a becézése az i betűs. Kaptam is az alkalmon, egy kis feszkó levezetésként váltottunk pár szót. Kiderült hogy Erdélyből érkezett és grafikus, szintén első munkanapos kolléga.

A HR-es lány, akivel eddig leveleztem és intéztem az ügyeket beteg volt, így nem ismertem meg. Helyette egy másik jött, akinek a nevét nem értettem. Hozta a kis kartonomat, amin minden eddigi információ rajta volt, a vonatjegyem árától kezdve, a interjúk típusától, időpontjáig, milyen doksikat küldtem, és miket nem. Lemásolta a személyimet meg a bejelentkezéses doksimat, amit szilveszterkor ütöttünk nyélbe. Aláírtam, hogy volt a Bwinnél és/vagy a Partypokernél számlám és hogy megszüntetik, ha van lóvé rajta - nincs - akkor kifizetik. Ezek a formaságok kb. 10 percet vettek igénybe.

Aztán jött is értem a főnököm, akit Mikenak hívnak, és aki a szakmai interjút tartotta mikor skypeoltunk. Ő mellesleg osztrák gyerek és igen lazán kezeli a dolgokat. Kicsit a régi cégnél a vezető fejlesztőt juttatja eszembe. (Gondoltam is rátok srácok, kávéidőben!). Mentünk a jól megismert irodába, ahol csak egy ember volt talpon, a skót srác Kameron, akinek az angolja múltkor is kis gondot okozott, mert túl sokat beszélt és keveset értettem belőle. Kiderült, hogy a héten családiasan leszünk, mert mindenki szabin van. 

Első, legfontosabb dolog amit elsajátítottam az a kávégép kezelése volt. 8 féle kávét kever, minden konyhában van. Kávéval a kezünkben körbejártuk a hozzánk tartozó, illetve kiszolgáló részlegeket. Találkoztam a részlegvezetővel, aki múltkor a személyes interjún is részt vett és a nem szakmai kérdéseket kérdezte. Ő Garth, és ízig-vérig osztrák, de még ránézésre is. Ő is egy újonccal társalgott és fejtágított. Majd jött egy szoba, ahol megismertem egy kolléganőt, meg két beosztottját. A csaj neve maradt meg, nemes egyszerűen Mary-nek hívták. Itt kihasználta Mike a lehetőséget, hogy van tábla és felrajzolta poénkodás közepette Maryvel a szerkezeti felépítést, ahol most sűrűn szerepelt a new guy felírat. 

A következő szobában egy srác üldögélt, bemutatás közben Mike kiimádkozta magából a Barnabás nevet, így már tudtam, hogy nem leszek magyar szó nélkül. Kiderült az is, hogy a nevem ismét felfordulást okozott eme országban, ahol a vezetéknevem az egyik leggyakoribb keresztnév. Ennek következtében kétségessé vált, hogy a következő két hétben lesz hálózati userem. Kaptunk is az alkalmon, lementünk pár emelettel lejjebb a rendszergazda kategóriás emberekhez. Fejükön a kapjátokbe és hagyjatokmárbékén arckifejezésekkel próbálták Mike-ot lepattintani. De mivel Garth is ott volt, ezért kénytelenek voltak az összes kért dolgot megcsinálni. Majd a recepciós banda lett bemutatva. Nevük sajnos nem maradt meg, de ha valami kell, segítenek, menjek csak. 

A nevem miatt a belépő kártyán is eltévedt valahol a cég útvesztőjében, ezért kaptam vendég kártyát, amely pin kóddal együtt nyitja az ajtókat.

Visszakerültünk a szobába, és sikerült beüzemelni a gépemet is. Monitorral nem lesz problémám, a többi meg nem számít. Van szép email címem, meg is próbáltam életjelet adni magamról, de a vállalati tűzfal megfoghatta, mert senki nem kapta meg. Elvileg bármit lehet használni, kedvelt dolog a Skype, szóval hamarosan online leszek ismét. 

Izzik a kezem alatt a munka

Kaptam linket a Wikihez és óvatosan elkeztem ismerkedni a környezettel. Első tapasztalatom az volt, hogy lehet kevés leszek ide az xml tudásommal, de aztán sikerült rendszert felfedeznem a dolgok között és rájönni, megérteni összefüggéseket. Ennek örömére elsétáltam vízért, illetve csak próbáltam, mert a liftek előtti térben rekedtem, ugyanis a vendégkártyán szép nagy piros lámpát adott minden ajtóra. Pöttyet balfasznak éreztem magam ott áldogálva, mikor jött egy takarító (nagyon sok takarító van és állandóan rendezkednek, bejönnek szobába, elviszik a poharakat, lemossák az ajtókat) és beengedett. Közöltem Mike-kal hogy valami nem fasza, elküldött a segítőkész recepciósokhoz nem működik a kártya utasítással. Valamit hegesztettek rajta, két perc alatt helyrerakták. 

Kiderült az is, hogy talán nem kell majd a munkában sem megszakadni: múlt évben egyszer volt túlóra, az is valami 3 órányi. Mike mondta, hogy 10-15 között akar bent látni az irodában, ezen kívül akkor jövök, megyek, amikor akarok, a heti 40 óra legyen meg azt csókolom. Ha beteg vagyok, telefonáljak be. Ha egy nap szabi kell, akkor előző nap írjam be a rendszerbe, meg a falon lévő táblázatba satírozzam ki a nevem melletti rublikát. Ha egy hét szabi kell, azt a Sprint kezdete előtt jelezzem, hogy tudjon vele számolni. De majd ha aktuális lesz, akkor segít. Mivel a héten sok meetingje van, és a létszám is kevés, ezért a héten nem jönnek velem enni. Mondtam, hogy nem baj, majd megoldom. Erre beszervezett a Barnabásékhoz enni. Barnabásék, mert amikor átmentünk volt még egy srác, aki Ádámként mutatkozott be. így együtt mentünk el kajálni fél egykor.

Kiderült, hogy mindketten Magyarországról járnak be, egyik egy éve, másik egy hónapja van itt. Meg elvileg találkozhattunk is a műegyetemen, de közös ismerőseink vannak. A kajálást egy közeli kifőzdében ejtettük meg. Sajnos az étlap németül volt, ezért nem teljesen tudtam felmérni, de a rántott húsos menüt felismertem. Szerintem a leves az hagymakrémleves volt, de nagyon ízletes. Másodiknak rántott szelet volt - nem bécsi szelet, ahogy megtudtam - krumplis hagymás salátával. Meg ittam egy kólát. Így került az első ebédem 8,80 ajróba. Lehet számolni, én 300 Ft-tal szoktam kalkulálni, matolcsi ide vagy oda. A nagy sztorizgatás közben alakult ki bennem az, hogy talán nem kell annyira félni itt a dolgoktól, és senki nem akar megenni. Azt is megtudtam, hogy kb. 30 magyar dolgozik a cégnél, a fele abban az épületben ahol én is.

Délután Kameronnal telt, átbeszéltük az architektúra jelentős részét, meg a tesztekhez kapcsolódó dolgokat. Ami még nem világos, talán csak elődereng, hogy mi lesz itt a munkám. Az már biztos, hogy tesztelnem nem kell. Meg scripteket sem kell írnom. Az egyik srác átment részmunkaidősbe, és valószínűleg az ő Java részeit fogom átvenni. Fél háromkor jött a menetrendszerinti kávézás. Kameron elmondta, hogy szóljak, ha gáz az angolja, mert Mike mindig mondja neki, hogy alig lehet érteni. Én meg mondtam neki, hogy az enyémtől sem kell falra mászni, mert én csak simán nem rendelkezek megfelelő szókincssel. Este hatkor érezte úgy, hogy ideje befejezni a fejtágítást, de már mindketten eléggé kivoltunk a cucctól. Megegyeztünk, hogy nem szeretnék holnap reggel nyolcra menni, ezért ő sem kezd akkor olyan korán. 

Miután felszálltam a villamosra, megint éreztem, hogy ismét sikerült valamit elhagynom. Kb. az egész táskám, bérletem, pénztárcám bentmaradt az épületben. Következő megállóban rutinszerűen le, vissza a házba, fel az osztályra. Szerencsére minden ajtó ügyesen kinyílt és tíz perccel később megint ott álltam a megállóban a villamosra várva. 

Vége az első napnak

Bécsben sok helyen lehet kapni ilyen napilapokat az utcán, becsületkasszás megoldással. Általában nem viszik el őket, de most egy tartalma szét volt szórva a villamossíneken. Mivel elég erős szél volt, sodorta őket össze-vissza. Sajnos nem tudtam lefényképzeni, de felkapott kettő újságot a szél és felvitte az út mellett álló 7 emeletes ház tetejére. 

Eléggé lefáradtam az angolban ma, de remélem jobb lesz idővel. De azt el kell ismernem, hogy jóval kevesebb volt a stressz, mint amire számítottam kezdésként.