Az első nap

Az egy hónap gyorsan eltelt. Annyi mindent csináltunk, hogy eszünkbe sem jutott az új kocsi. Csak ott motoszkált a háttérben, hogy majd menni kell érte, és ismét egy zsúfolt - túlszervezett - hét elé nézünk. Olyan túlszervezett, mint az előtte lévő hétvége.

Ami mellesleg így nézett ki:

• Csütörtökön hazavezetni munka után Pestre.
• Pénteken Lacházán találkozni egy ügyvéddel és vevővel akinek eladtuk a kisházat. 
• favágás a megjavított fűrésszel
• hugom vezetni tanítása - persze ő már ült kocsiban...
• Szombaton az eladott kisház kiürítése történt meg: családdal és barátokkal mentünk Nógrádba, kipakoltunk mindent a házból, be a bérelt furgonba. Azzal Lacházára, majd az ottani kipakolás után még elvittük az elektronikai hulladékot a lerakóba, és irány Pest. 
• Vasárnap délelőtt Ikea, majd szülinapozás sógoréknál Budán. 
• Hétfőn távmunka volt, amit csak egy tesztvezetés szakított meg: elmentem vezetni egy hasonló Mazdát, mint a miénk, csak azért, hogy ne a sajátot törjem már össze, meg legalább ki tudjak vele állni majd a szalonból. Aztán vissza Bécsbe

Szóval ezek után hosszas gondolkodás után így alakult elméletben a hét:

• Péter elmegy a kocsi papírokért péntek előtt
• Péterrel elmegyünk a rendszámért pénteken reggel
• Sógorral és Miával elmegyünk a kocsiért pénteken munka után
• Szombaton hazavisszük a Daewoot és a Mazdát
• Még aznap elvisszük a kutyát fodrászhoz
• Vasárnap barátokat látogatunk meg Bicskén és tartunk egy tesztvezetésbe bújtatott vagizást az új verdával.
• Hétfőn viszem a kocsit egy extra riasztó beszerelésére, aztán vissza Bécsbe. 

Izgi, mi? Ezek a túltolt hétvégék akkor tudnak igazán csodásak lenni, ha egy láncszem bekakil a láncban. Jobb nem is gondolni a lehetőségekre. 

Indulásra készen a kereskedőnél

Aztán a fenti terv annyiban módosult, hogy Péter inkább péntek reggel ment el a papírokért. Nem mellesleg már égett a képem, hogy mennyi mindent megtesz helyettem, miközben nem is fizetek érte. Nem szeretek tartozni senkinek.

Tehát a komplexitás tovább fokozódott, a hibalehetőségek száma tovább nőtt azáltal, hogy már a legelső tennivalót is az utolsó napra tettük. 

Mivel nekem németem van péntek reggel, ezért nem is láttam az első üzenetet amit 8:17-kor írt, hogy akkor megy a papírokért. Amikor felhívott háromnegyed tízkor, akkor már arról beszéltünk, hogy 50 perc múlva itt van és mehetünk a rendszámért. Valahogy nekem eszembe sem jutott, hogy valami bürokratikus hülyeség miatt bukhatjuk a napot. Meghagytam az aggódást a család többi részének. 

Aztán találkoztunk 11 felé és mentünk a „zulassungsstelle“-be ahol legombolják a pénzt az autó üzembehelyezéséért, odaadják a rendszámot, illetve az autóra felragasztandó - műszaki érvényességet igazoló - matricát. Péter eljött velem, mert nem akartam a kétséges német tudásommal beszívni valami hülyeséget. Odaadtuk a papírokat, elkezdte elkérni a hölgy az igazolványokat, aztán a két magyar név után feltette a kérdést: Sprechen Sie Ungarisch? 

Innen már nem volt nyelvi probléma, kb. fél óra alatt megkaptam a rendszámot, ami ránézésre elég megjegyezhetetlennek tűnik, de egy sima algoritmussal bármikor meg tudom jegyezni. Ezt meg is osztom veletek okulás képpen. 

A rendszám első betűje W mint Wien, a hátsó betű pedig F mint Floridsdorf ahol lakunk. Maradtak a számok. 5 szám van, 2-2-1 felosztásban jegyeztem meg őket.

Ha az első két szám utolsó számjegyéhez hozzáadom a második két számjegy utolsó számát, akkor megkapom a születési évemet.

Ha az első két számjegy utolsó számához hozzáadom a második két szám első számjegyét, megkapom az ötödik számjegyet. Tehát az ötödik számjegy csupán egy ellenőrző számként működik.

Itt lakik a 192 ló

 Meglett a rendszám, visszamentem a céghez alibimunkázni, igyekeztem kihúzni a napot látszattevékenységgel háromig, amikor ellépek az autóért. Megnyugtattam a család tagjait, hogy már két akadályon túlvagyunk és délután megyünk a kocsiért.

Aztán jött a három és elhagytam az irodát, Mia meg Sógor jöttek az Sbahnnal és elhúztunk vidékre a kocsival. Bécsen kívül egész lassú ez a schnellbahn, mert minden bokornál megálltunk, hogy elengedjük a menyéteket - regionalzug. Így kiélveztük a kilátást, meg az esőt. Mert eső az volt. Egész héten ezer ágra sütött a nap, de pénteken háromtól este kilencig esőt mondott a környékre. Ez a végzetem, mindig esőben vezetek (pl. mikor Bulgáriába mentünk, csak azon a három órás szakaszon esett az eső, amikor én vezettem). Új autó, eső, sötét, automata váltó = para ezerrel.

Akár 500 kiló busa is beférhet

Mindenesetre odaértünk és elkezdtünk az esőben bandukolni a kereskedő felé. Útbaejtettünk egy Lidl-t ahol felszerelkeztünk Freeway márkájú üdítőkkel, 30 cent per darab áron. 

A kereskedésben a kocsi már be volt állítva a start garázsba, csak előtte a papírokat kellett elintézni. Szerencsére minden rendben volt, majd pár kérdés után izgatottan ülhettem be a kocsiba. 34 km-en állt az óra, a múltkori 4-gyel ellentétben. Később megnéztük a szervízkönyvet a neten és úgy tűnik ez a futóműbeállítás alatt került bele. 

Miután megtudtam, hogyan kell kinyitni a benzintankot, felkapcsolni a lámpát és az ablaktörlőt beültünk és kihajtottunk a kocsival a garázsból. Első utunk a közeli benzinkúthoz vezetett, mert kb. 0 km-re elég benzinnel kaptuk meg. 

Itt még németül közölte, hogy szomjas

Tankolást követően még autópálya matricát is kellett vennünk, mert azért ismeretlen kocsival nem járnám meg Bécset a csúcsforgalomban, esőben, sötétben. Bementem a kútra, ahol a pultos nő meglepően tiszta hellóval reagált a grűsszgottomra. Miután elhadartam, hogy az egyes kút lesz és még egy éves matrica is, és kártyával fizetek, nagyon büszke voltam magamra. Aztán bejött a másik kutas és nekiálltak valamit megtárgyalni a nővel - magyarul. 

Aztán egy köszönömmel lebuktattam magam és még váltottunk pár szót arról, hogy őrizzem meg a blokkot, mert ha szélvédőt kéne cserélnem, akkor kapok érte új matricát.

Hazafelé még kicsit bénán vezettem a kocsit, de már éreztem benne a lehetőségeket. Mire hazaértünk és beparkoltunk, mindenki nagyon el volt fáradva a nap eseményeitől, de még éjfélig használati utasítás olvasgatással, meg chateléssel töltöttük az időt.

A régi és az új