Egyik este kinéztük ezt a parkot, hogy elmegyünk ide a kutyával sétálni. A park délkeleti sarkáig villamossal mentünk, majd átvágtunk az erdőn észak-nyugati irányba egyre emelkedőn.
Este hét felé értünk ide, kezdett sötétedni. Éppen ezért kevesebb kép készült. Az erdőben vezető ösvényeken rajzottak a szúnyogok, szerencsére gondoltunk rájuk, így nem jelentettek kellemetlenséget. Útközben többször találkoztunk futókkal és bicajosokkal is, mégsem volt olyan elhagyatott az erdő, amilyennek tünt.
Az erdőből kibukkanva egy gondozott tisztásra értünk, ahonnan csodás kilátás nyílt a városra. Csak itt vettük észre, hogy valójában megmásztunk egy kisebb dombot miközben átjöttünk az erdőn. Olyan helynek tünt, ahol sokat el lehet üldögélni. Ugyanakkor cseppet sem egyedi, mert Bécs tele van élhető, gondozott és szerethető parkokkal. Fél évvel azután, hogy ide költöztünk még mindig bele-bele botlunk addig még nem látott, csodálatosan karbantartott és gondozott parkokba. Mintha mindegyik egy-egy kis Margitsziget lenne, csupán a kosz és a szemét hiányzik róla. Már akinek.
Egy picivel jobb kilátásért még fentebb kapaszkodunk az ösvényen, elérve a domb tetejét.
A dombról lesétálva hasonló negyedbe érkeztünk, mint a Rózsadomb. Ekkor már olyan rossz volt a fény, hogy a képek nem sikerültek. Egyedül ezt az érdekes fát sikerült lekapni még élvezhető minőségben. Aki szereti a modern művészetet, kifejezettem ha ez épületekben nyilvánul meg, itt a helye.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése