A bicajozás alapfeltétele volt a bicajok Bécsbe juttatása. Az ehhez szükséges eszközt a hétvégén a Praktikerben szereztük be, és kb. egy óra alatt sikerült felerősíteni a kocsira. Az utazás során többször megálltunk ellenőrizni a hevedereket, de szerencsére nem volt vele probléma. Az utazás tovább tartott, mivel maximum 110-zel mentem a bicajok miatt.
Itt kezdtük a túránkat, mindenhol gondozott növényzet és út várt bennünket. Az a legjobb, hogy látszik a dolgokon, hogy az emberekért van és az emberek tényleg használják. Mégsincsen teleszemetelve minden, szétverve a padok, vagy kukák és mászókák. Egyszerűen praktikusak és látszik az is, hogy annyira intelligensek, hogy tudják, ha szétcseszik az ő pénzükből fogják megjavítani.
A sziget közepe mindig sokkal népszerűbb, mint a szélek, de ott sem beszélhetünk nyomorgásról. A széleken pedig igazi vadregényes, elvonulós partszakaszok vannak a magányt kedvelőknek. Nagyon sok gyönyörű horgászvizet is láttam, de ide kijutni a felszereléssel, tényleg sportá teszi a pecát. Persze az egész napos élmény megéri a ráfordítást.
Az útvonalak mentén gyakori volt a pad, grillező hely, wc (wc papírral), ivókút, szemetes kuka.
Ezzel a zsilippel szabályozzák a Duna-ág vízszintjét
A sziget északi csúcsa és a mozgó fagyiárus
Kilátás dél és észak felé a sziget északi zsilipjének hídjáról. Távolban a felhőkarcoló.
 |
| Az északi gát hídjáról készült panoráma kép |
 |
| Magáért beszél a látvány |
Az első képen látható az a hely ahol fürödtünk. A víz gyorsan mélyült, három méterre a parttól már úszni kellett. Meglepő módon nagyon tiszta volt. Mivel ez a Duna elkerített ága, a sodrás az nulla, sokkal biztonságosabb, mint az élővíz. A középső képen a lehajtó, az utolsó képen a mozgó jégkrémárus látható, melyből sok működik a szigeten. A két eurós jégkrémet 2,9-ért árulja.
A fő út többnyire a sziget közepén haladt, azonban a vízpartra is gyakran képeztek lehajtót. Ezeken száguldozni lefelé külön élménynek számított, bár a másik vége nem annyira. Voltak olyan részek is, ahol lehajtás után vettük észre, hogy akkor innen bicajjal nem lehet behajtani mert pl. kutyastrand van kialakítva.
A szigetre sok híd vezetett, egy részüket kifejezettem bicajosoknak építették. Mégsem azok a fél sávos tákolmányok voltak
Múltkor ezt a részt sétálva láttuk.
Hazafelé elbicajoztunk a Práterbe. A hídon visszafelé csináltam még pár képet a szigetről az élő Duna-ág felől nézve.
A bicajok szállítása a metrón és a héven mindennapi dolog. Hétvégén minden kocsiba jut bicaj, van ahová több is. Az emberek mégsem szólnak be vagy vágnak pofákat a bicajosokhoz, annak ellenére hogy helyet foglalnak és esetleg kerülgetni kell őket. Csúcsidőn kívül a metróban is szállíthatók, pusztán azért, mert van elég metrókapacitás.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése