Költözés

Hétfőn a legnagyott kihívást az jelentette, hogy hogyan férjek hozzá a pénzemhez, mert igaz, hogy a többi részletet majd utalva szeretné a tulaj, de az első havit, meg a kaukciót meg az adót kp-ben. Talán a lakásvásárlásnál vettem ki utoljára ennyi lóvét, nem szoktam én kp-vel rohangálni. Első körben fogtam és bejelentkeztem a netbankba, felvettem a kártyám limitjét 7 órára 1 millára, hogy legyen esélyem kivenni a stekszet.

Metrómegálló

Az A terv az volt, amit mondtak a számla létrehozásakor: odasétálok a bankba, kiveszek 3000 eurót a kártyával és okés. Rádásul ingyen és bérmentve. B tervnek az maradt, ha nem megy, átmegyek a nagy bankfiókba a főutcán és ott személyivel kiveszek megfelelő összeget. Persze az élet mindig átírja ezeket a dolgokat. Mentem reggel nyolc után a bankba, és tolom be a káryámat. Szerencsére van magyar menü, semmi nem lehet akadály. Látom ám kiírva, hogy a maximálisan levehető összeg az bizony 400 euró. Nafene.

Indul a nap

Megyek be munkahelyre, aztán mesélem a többieknek, hogy akkor mi a szitu. Á, azért van, mert rossz automatából próbáltam, mert a külső az csak ennyit ad ki, de a belső, na, azt kell próbálni. Menjek be és mondjam nekik hogy fdjlksafkjl és akkor megmutatják az automatát. Láttam én már olyat, hogy szépen kigondolt német mondatom után visszakérdezett az eladó én meg csak néztem mint hülyegyerek, ezért megkértem Robertet, hogy ugyan jöjjön már le velem az automatához.

Nem fért bele a képbe

Utólag kiderült, nem volt ostobaság részemről ezt kérni, mert miután elmondta az őrnek és a melette álló két bankos csajnak mit akarok, további 5 percig diskuráltak németül. A végén arra jutottak, hogy nem tudok kivenni itt  számlámról pénzt, hanem utaljam át a bankszámlára amit náluk csináltam és onnan tudnak adni. Vagy hívjam fel a banki ügyfélszolgálatot, hogy állítsanak a kártyalimitemen.

Ismerve a magyar erste bank telefonos ügyfélszolgálata által nyújtott feledhetetlen színvonalú szolgáltatást, éltem a gyanúperrel, hogy 200 Ft-os percdíj mellett sokba fájna nekem az a pár perc, amíg ezt elintéznék, ha egyáltalán el tudnák. Hiszen legutoljára azzal kudarcot vallottak bankfiókban, hogy átírják a telefonszámomat ahová a megerősítő sms érkezik.

Kávéházak kínálata

 Tehát maradt a B terv, amelyet Mike-kal és Daniellel is megvitattam az eddig általam ismeretlen kínai jelleggel bíró étteremben elköltött ebéd alatt. Itt crispy duck-ot ettem, amit hasonlóan csinálnak mint az Asian Paradise-ban. Ami viszont meglepett, hogy kaptunk kis decis talpas pohárban a kaja után meleg szilvabort. Nem ittam még ilyet, de nagyon tuti volt, bár állítólag ez nagyon általános errefelé. Azt is megtudtam, hogy ne várjak holnapig a pénzzel és ne mondjam le a mai találkozót, mert könnyen úgy járhatok, hogy holnapra elúszik a lakás, mert komolytalannak tűnök.

Mindennel töltve

Kaja után elhúztam a bankhoz, ami a piaccal szemben volt, ahol múltkor a hotdogot ettem a hóesésben. Bementem az információhoz és mondtam a nőnek, hogy mit akarok. Valószínűleg nem érezte a magyar erstében rejlő lehetőségeket, mert két dolgot mondott, miután előadtam jövetelem célját. Első, hogy ők nem férnek hozzá a számlámhoz, hiába van igazolványom. Második, hogy ott az automata, szolgáljam ki magam.

Végül így a C terv lépet életbe. Ameddig a kártyám engedte, négyszázasával. Kártya berak, nyelv kiválaszt, pinkód be, 400 kiválaszt, megerősit, kártya kivesz, pénz kivesz. Azt már a második fordulóban észrevettem, hogy itt normálisan van programozva az autómata: ha 400 eurót veszel ki, akkor nem kiad két kétszázast, hanem kiad 2 db 100-st, 2 db 50-st, 3 db 20-st és 4 db 10-st. Nem kell kivenni belőle 39000, 59000, 79000 összegeket, hogy normális címletekhez is hozzájuss. Persze Murphy törvénye, hogy most a buta automata lett volna jó. Mivel reggel nem gondoltam arra, hogy több mint öt pénzkivét lesz szükséges, 5 ciklus után letiltott a gép, és mehettem vissza az irodába félkész küldetéssel.

West Bahnhof éjjel

Délután átraktam még egyszer a kártyalimitet és lementem egy körre a közeli bankba automatázni. Itt szinte a hátam közepén éreztem az őr tekintetét, aki 3 méterre posztolt az ATM-ektől. Kb. úgy néztem ki mint aki talált egy bankkártyát és próbálja leszedni róla a pénzt.

Az irodában kinyomtattam a szükséges papírokat, kiválogattam a zöldhasúakat a többi közül - éppen elég lett a fizetendőkre - és csináltam egy képet róluk, mivel nem sűrűn látok ennyi készpénzt egyszerre. 

Lakáspénz meg az apró.

Még a net kérdése elintézendő, mert nincs bekötve csak a kábel. Tehát vagy veszek UPC-t (amiről azt mondja mindenki, hogy iszonyú tapló, lassú, lenyúlós banda), vagy mobilnetet, aminek a sebességét szidják bizonyos mennyiségű használat után. Egyelőre a telefonszámomhoz van 2 giga adatforgalom, az egyetlen összeköttetésem a külvilággal.

A Magyarok utcája és a Vágópityu étterem (by Jüszk)

A megbeszélt időpontra értem a házhoz, bent átnéztük a papírokat és megmutatta a lakást, valamint a leltárban szereplő alapvető dolgok helyét. A pénzzel minden rendben volt, és a négy napot is elengedte egy - egyszer majd fizeted a vacsorámat - szófordulattal. A vacsorafizetése elég hamar bekövetkezett, a szerződés aláírása után elmentünk a közeli magyar étterembe, amit Claudia javasolt. Nagyon hangulatos és tényleg a következő sarkon van. A pincérnő és a szakács is beszél magyarul, amit közölt is velem a pincérnő, bár nem tudom, mi alapján jött rá, hogy magyar vagyok. Lehet ahogy az ételekről beszéltem a Claudiával. Végül brassóit ettünk, amit finoman készítettek el, és kaptunk mellé külön nagy borsszórót is, mert az osztrákoknál minden egy picit kevésbé fűszeres, mint nálunk. 

Másnap a HR felé továbbítottam az észrevételt, hogy megvan a lakás és akkor kérném a relocation csomag kifizetését. Átküldtek a pénzügyre, de nekik meg kellett igazolás arról, hogy kifizettem a pénzt. Elég gyorsan sikerült beszerezni neten keresztül megfelelő formában Claudiától és már ott figyel a kiállított költségem a cég felé, arra várva, hogy jóváhagyja a részlegvezető. Ha azt megkapom, akkor elég diszkont áron megoldottam a lakásbérlést, s ráadásul az utolsó pillanatban.

Kedden este átvittem egy adag cuccot az albérletbe a hotelből. Visszafelé benéztem a West Banhofnál a Mariahilfer strasseba, ahol soha nem voltam még. Igazából csak a helyi Vágópityu éttermet kerestem fel. Ausztriában a Vágópityu étterem nem olyan népszerű, mint nálunk, talán ha öt van összesen belőle. De az igazság az, hogy az otthoni az jobb is nála. Egyrészt nem fogadtak el kártyát fizetéskor, másrészt nincsen újratölthető üdítőjük, mint odahaza (ez lehet, hogy előny). Valamint a kiszolgáló személyzet sem olyan attraktív, mint odahaza. Otthon mindig az az érzésem, amikor KFC-ben eszek, hogy a csajokat kinézet alapján is szűrik: egész jó felhozatalt tartva. Bécsben viszont tényleg ez az aljamunka ezért főként indiai, kínai (utóbbi angolja elég borzalmas volt), balkáni népeket alkalmaznak, a bizalomgerjesztő külső az sokadlagos szempont.

Kaja szempontjából a héten a Billabong volt különlegesség. Ez egy ausztrál étterem a Stadtparknál, és fő profilja hamburger. A hamburgereket csirkéből, marhából, disznóból és kenguruból lehet kérni, valamint van vegetáriánus burger is. A burger mellé természetesen sültkrumpli is jár. A hús - kengurut MÉG nem ettem - sokkal jobban összedolgozott és sültebb, mint a megszokott hamburgerek. Talán ez az, amiért jobban is bejött a kaja. A héten kiderült az is, hogy a havi piálás (cég fizeti az első vagy az első kettő italt) éppen itt lesz majd jövő csütörtökön. 

A szerdai pókert nagyon vártam, de csalódást okozott. 11/21 lettem, TT vs. KK csatában, ahol preflop emelést adtam KQ ellen akárcsak a KK. Majd J98-s flopnál allinemre dobott a KQ-s chipleader, de a KK-t nem lehetett elengedni. Az adott ponton a nyerési esélyem: 2 tizes, 2 dáma, 4 hetes, vagyis 8 out, 16 % utcánként, összesen kb. 30% volt, de itt bejött a papírforma. Kb. ez a sorozat elúszott, mert ha nyernék is jövő héten, akkor 12 pontom lenne összesen, és két hét múlva nem tudok majd játszani, mert jön Mia. De majd a szokásos 13 hetes sorozatoknál jóval nagyobb esélyem lesz stabil helyekkel hozni valami normális végső helyezést.

Csütörtökön megcsináltuk a véglegesítést, ami egy öt kérdéses form kitöltéséből állt. Kaptam a héten kajajegyet, plusz voltunk még a céggel szemben lévő kantinban is, ami régen nagy kedvence volt a csapatnak, de valamiért leszoktak róla.

Ez olyan érdekes volt.

 Aznap este még bevittem a maradék cuccomat az albérletbe, visszafelé meg ellenőriztek az ellenőrök a metrón. Már másodszor történt, de teljesen normálisak voltak, semmi balkáni stílus, mint odahaza. Valahogy itt nem az a kiinduló álláspont, hogy az utas csak csalni akar.

Kedvelik a halat minden formában

Pénteken felmerült az éves bérlet vételi lehetősége is. Teljesen jól ki van találva a bécsi tömegközlekedés, és az is, hogy motiválják az embereket arra, hogy hosszabb futamidejű bérleteket vegyen. Ezt majd később leírom, egyelőre annyit erről, hogy az éves jegy 365 euró, a havi meg 45.

Hazafelé kipróbáltam a buszozást is. Teljesen új busz volt, még mindenhol bűrszagú volt a ülés. Pár rutinosabb buszozó már felszálláskor úgy helyezkedett el, hogy ne tudjon mellé ülni senki, és így sokkal kényelmesebben tudott utazni, mint aki udvarias volt. Még Bécs után nem sokkal volt egy baleset az autópályán, ahol összeszedtünk 1 óra késést. A buszon viszont volt net, mégha nem is annyira stabil, mint gondolná az ember, de ment róla a skype meg a levélolvasás is. 

Teljesen jó lett volna minden, ha nem késünk egy órát