Megérkezés

Eredetileg a 9 órási vonattal akartunk menni, de arra két héttel előtte már nem lehetett jegyet kapni. Így lett végül a reggel 7 órás kiválasztva. Amikor a Keletibe érkeztünk még csak pár ember lézengett, de aztán a vonat szép lassan megtelt oroszokkal és magyarokkal főként. A vonat a már megismert RailJet kategória volt. Kb. ilyen szolgáltatásnál lenne elvárható, hogy az emberek átüljenek az autóból, vagy akár a buszokból. A mávot be kell szántani és behinteni sóval.

Viszonylag kényelmesen utaztunk Meilinging. Az első probléma a jegyváltás volt, mert bár az automata rendelkezett magyar kezelő felülettel, és papírpénzt is elfogadott, nem evett meg csak 20-sig bezáróan bankjegyet a két 72 órás jegyhez. Havit meg nem ebből akartam venni. Szóval hajrá, jegyvásárlás, first contact of English. Ez is megvolt, sikeresen megszabadultunk a 200 euróstól, amitől mellesleg a görög tapasztalatok után tartottunk, hogy hol tudjuk majd felváltani. A két 72 órás jegy 29 euróba került, a havijegyem pedig 45-be.

Még mindig tetszenek.

Mivel nem ismertük még az S-Bahn rendszert, és kockáztatni sem akartunk, ezért három metróvonalat használva jutottunk el a Reinmannplatzig, majd onnan kutyagoltunk három háztömböt az apartmanig. Öt táskánk volt, de ami a hátamon volt, az brutál nehézre sikerült, örültem, hogy letehettem. Persze ebben voltak az italok, meg az a kevéske táplálék, amit magunkkal hoztunk.

Itt élem az életem főként: Alvás, net. 

Nappali. Kajálásra és ruhaszárításra szolgál.

Becsöngettünk a megadott számra, jött is egy középkorú nő és felvezetett bennünket a másodikon lévő lakásba, pár szóval elmutogatta mi hol merre mennyi stb. Van mindenféle konyhai eszközünk, de még vasalni is tudunk. Sajna a TV az nem digitális, hiába hoztam usb driveot hozzá. Marad a laptopos filmnézés. Igazából egy szobával több van, mint kellene, meg a wireless netet is meg kell oldalni a telefonok miatt.

Fürdő, konyha és a bepakolt hűtőszekrény.

Kilátás.

Kipakolás után elmentünk vásárolni a közeli Merkur-ba, át a parkon. Sajnos túl kicsi bármilyen sporttevékenység végzéséhez. A boltban nagyon durva volt a kínálat. Egyszerűen minden áru csodaszép volt és gusztusosan voltak elkészítve, tálalva. Kb. régen a Cora-ban érezte az ember ezt a feelinget, hogy a minőségre mennek rá és nem annyira az olcsóság a legfontosabb. Gyorsan vásároltunk pár dolgot és sok esetben kompromisszumot kellett önmagunkkal kötni, mert vásároltunk volna ész nélkül. A pénztárnál meglepetés ért, mert nem fogadta el a gép a kártyámat. Szerencsére volt nálunk kp és minden megoldódott.

Első bevásárlás: müzli, tej, retyópapír, kakaó, kóla, ájsztí, ájsztí kivis-epres, bríe sajt, csoki Miának, lazacos tortellini, meg sajtszósz, zsömle. Értéke: 39 €

Kipakoltunk otthon és nyakunkba vettük a várost. Első utunk a melóhelyhez vezetett, csak hogy el ne tévedjek majd szerdán. Lőttem is egy szép képet a tábláról. Mellette van a szupermarket ahol múltkor a Mozart golyókat vettem Miának. Igazából nem is egy bolt, hanem egy pláza és ez is épülőfélben van, akár csak a HauptBahnHof, lásd később. Szóval itt még láttunk pár érdekes karácsonyi dekorációt, meg karácsony fát. Természetesen műfenyő volt.

Aztán kisétáltunk a Stadtpark felé (kutyát bevinni tilos, de a plázában voltak buksik) miközben gesztenyét ettünk. Aztán volt egy ilyen gazdag utca, azon indultunk Bécs legismertebb templomának az irányába. A kirakatokban kb. Váci utcai minőség és árak uralkodtak. De találtunk egy vicceset is, amire egy helyi német valami mondatot mondott röhögve, amiből csak a party szót értettem. Mindenesetre jó, hogy néha van fantáziája a kirakatrendezőnek is.

Belefutottunk pár szépen kivilágított utcába is, de eléggé hideg volt, ezért nem mászkáltunk el, csak a Dómig. A templomnál két dolog volt tömegével: lovaskocsi (fiakker meg a másik) és turista. Annyi volt az ember, hogy fényképezni is alig lehetett, plusz a metró lejárót is keresni kellett. Sajnos a Dómot annyira körülépítették, hogy a fényképező turisták a kirakatokra tapadtak rá háttal, hogy valahogy be tudják fogni az építményt a lencséikbe.

Tehát a Stephanplatzon ért véget az első bécsi városnéző túránk.