Álláskeresés howto

Hogyan kezdődött az egész? Mikor és miért döntöttem úgy, hogy akkor nézzünk szét az osztrákéknál? Valójában ez a folyamat több hatás együttes eredménye volt.

Pro

 

Egyrészt ugye ott volt a Svájcban eltöltött idő, amiről a másik blog szól. Oda vissza akartam jutni. Mert minden borzasztóan tetszett. Persze nem is értem, miért nem kapartam eddig utána. 

Ami sokkal jobban számított, ami miatt végül belevágtam, az az emberek mentalitása, a dolgokhoz való állása. Mindent áthat odahaza a politika, meg az egymás cseszegtetése, elég csak a mindennapi életre gondolni. Ha kirekeszted a politikát az ajtón, akkor bejön az ablakon. Ha elzárkózol a hivatalnokok bunkósága elől, megtalálnak az Interneten. Ha valaki elbasz valamit, nem kér elnézést, max azt mondja hogy és akkor mi van. 

Közben napi szinten jönnek a baromság adók, meg az életet bizonytalanná, kiszámíthatatlanná tevő dolgok. Rövid távon ezen cuccok fölé emelkedtünk, mert mindketten jól állunk szerencsére minden téren, de mi van akkor, ha valami gebasz lesz és nem tudunk elugrani a szardömper elől? Akkor majd szívunk, mert nem mertünk lépni időben?

Kontra

 

Másrészt ugye volt egy jó melóm, ami magyar viszonylatban is jól fizetett, teljesen legálisan nagy összegeket kerestem. A munkatársak is jók voltak és a munkában sem kellett megszakadni. Azon kívül, hogy fejlődési lehetőség elég kevés volt, túl nagy baj nem volt vele (ami volt, az közben megoldódott, de ezzel párhuzamosan a kerekek mozgásba lendültek, és már nem volt megállás).

Aztán persze ott van a szépen alakuló lakásunk, amelytől sajnáltam megválni, miközben oly szeretettel díszítgettük. De persze ott is bajok kezdtek mutatkozni: néhány lakótárs elkezdte szellemi leépülését, de olyan szinten, hogy már napi szinten aggódtunk mások baromságán.

Persze ott vannak a barátok, őket a legnehezebb pótolni, ha egyáltalán lehet. Persze nagyon sok barátom elhagyta már az országot, más és ehhez hasonló okok miatt. Remélem azért fent lehet tartani továbbra is a közös programokat és összejöveteleket.

Keresgélés erre-arra

 

Szóval keresgéltem a neten meló után. Néha mikor ihletet kaptam, kikerestem pl. Svájc összes pénzintézetét és sablonlevelet küldtem a lehetséges állásajánlatokra, vagy csak éppen a carrier@svajcibanknev.ch címekre. Van ahonnan elég durván elküldtek a francba, de van ahonnan normális, fél oldalas levelet küldtek, hogy miért nem tudnak alkalmazni. Közben járattam mindenféle hírlevelet, főként a jobs.ch oldalról, meg pár másikról. 

Hungarikum: magyarsztájl 

 

Magyarországon is próbálkoztam elcsípni egy-egy lehetőséget, főleg multiknál, akik az anyacéghez kerestek volna munkaerőt.

Egyik, Corvin sétánynál lévő multi hozzáállása kúrt fel a legjobban. Behívtak interjúzni augusztus 22-én, ahol volt angol interjú is a HR-essel. Azt mondták, oké, jövő héten valamikor hívni fog az angol tanárjuk, hogy tesztelje az angol tudásomat még jobban, és majd utána lesz a szakmai, ha ezen átmegyek és egy külföldi skypeos. Ebből az egy hétből aztán szeptember 16-a lett, sikeresen elbeszélgettem az emberkével és mondta, hogy szerint jó az angolom, javasolja hogy hívjanak és valószínűleg már holnap egyeztetnek velem időpontot a szakmaira. Hát a mai napig egyeztetnek. Az állás betöltéséről csupán onnan tudok, hogy a Linkedin-en is meg volt hírdetve - itt 42 jelentkező pályázott erre az egy helyre - és valamikor októberben lezárták az állást. Nagyon korrekt HR-es hozzáállás, csak éppen nem európai, hanem bunkófalvai stílusban.

De hogy jót is mondjak a HR-esekről, volt az a cég, a kékmadár kompani, akik szintén valamilyen svájci melóra kerestek volna embert és sikerült is beszélnünk több alkalommal telefonon. Hozzájuk be sem kellett mennem, az angol és a hr-es interjút szintén meg bírtuk oldani telefonon keresztül, napközben. Aztán valamikor decemberben hívtak, hogy azért nem kerestek eddig, mert nem volt aláírt szerződésük és most azért hívnak, mert teljesen elúszott a munka és nem tudnak senkit sem felvenni a projectre. Hát kérem, így is lehet csinálni. Normálisan.

Közösségi hálóztam ezerrel 

 

Regisztráltam a linkedin-en is, hogy ott legyek ha kellek. Nem jött be. Egyrészt az ottani HR-esek felvesznek ész nélkül az ismerőseik közé, ha már egy szó is egyezik a CV-mben az álltaluk hírdetett állással. Másrészt ha megjelenik egy jó állás - linkedin ficsőr, hogy látod, hányan jelentkeztek az adott állásra linkedinen keresztül - ráugrik mindenki. Így pl. az említett munkára több mint 40-en, de volt ahova több mint 80-an jelentkeztek csak erről a felületről. Esélyek? Lol. Ugyanakkor itt olyan HR-esek vannak, akik nem értik meg a NEM szót. Nem, nem akarok még mindig Pozsonyban dolgozni, sem Brnoban. Nem, nem véletlen írtam be hogy nem tudok németül. Nem, azt csak a Google fordítóval fordítottam az angolomból, mert nem volt egyértelmű a hírdetésben, hogy németül vagy angolul kell írni és kell-e valamilyen nyelv. Nem, nem szeretnék német nyelvű interjút, és nem szerénykedek, tényleg nem én beszélek így németül, hanem a Google. 

A sors keze? Irány Ausztria!?

 

Egyik este egy ismerősöm keresett, akivel pár céggel ezelőtt húztunk le együtt egy két évet, hogy menjünk el sörözni, mert ajánlata van számomra.. Nekem is volt, be akartam vonni a majdnemkész saját melómba. Igazából egyikünk sem találta meg a számítását, a sör az jó volt, de mondott egy címet, ahol a haverja találta az állást az osztrákoknál: karriere.at. Hogy itt van osztrák meg svájci állás is. Tehát ide is beregisztráltam és rátoltam a keresőre, hogy küldjön hírlevelet mindenről, ami java vagy j2ee és osztrák vagy svájci. Ugyanis ezen téren reménykedhettem abban, hogy valaki alkalmaz a nem létező német nyelvtudásommal együtt. 

Az algoritmus 

 

Innentől kezdve napi fél órát vett igénybe átlagosan a munkakereséses rész, amit a reggeli kávé mellett végeztem, meló előtt. Beléptem az emailjeimbe, megnéztem a 3-4 hírlevelet, ami jött. Darabonként volt benne olyan 20-90 állás, de mondjuk naponta legalább 100 darab biztosan jött.

A szűrő algoritmus a következő volt. Végigfutottam a listát. Ha el tudtam olvasni az állásajánlat első pár szavát, megnéztem, hogy van-e olyan technológia, amely egyezik az általam fő kategóriáimnak gondolttal. Ha igen, akkor megnyitottam új fülön a böngészőben. Ha végeztem a listával, akkor megnéztem a fülön lévő állásokat jobban, ha úgy éreztem, hogy kb. 80%-ban rám szabták, akkor vagy bookmark, vagy ha kéznél volt a CV-m meg egy sablonlevél, akkor egyből send. Így miután belejöttem a dologba és mechanikussá vált, elég sok hírdetést fel tudtam dolgozni viszonylag kis ráfordítással. A német miatt kb. kiesett a hírdetések 90%-a, a techológia miatt további 6%. Tehát gyakorlatilag naponta átlagosan 2-3 álláson kellett elgondolkoznom, miközben láttam, hogy Svájcban német nyelvvel mekkora piac van.

Aztán persze a kiküldött levelek felére nem érkezett válasz. A negyedére kaptam egy köszönjük nem nyert, levelet, a többire meg azt, hogy adjam meg a telefonszámomat és visszahívnak, beszéljünk. Ilyenkor ment persze a hívjon este fél hatkor üzenet és sok esetben meg is tudtam oldani, hogy az esti kutyaséta alkalmával a mező közepén angolul társalgok valakivel Berlinből, Gibraltárból, Angliából vagy éppen Ausztriából. 

Interjúzgatunk telefonon, skypeon, erre-arra a nagyvilágban 

 

A telefonbeszélgetések egy részénél éreztem, hogy nem nekem való a munka, pl. túl erőszakos volt a HR-es, vagy nagyon alámentek az elvárásaimnak valamilyen téren. Esetleg feltámadni is tudni kellett volna, szóval irreális volt a kívánságlistájuk. Három telefonos interjút emelnék ki érdekességképpen. Az egyik Angliába lett volna, de nagyon erőszakosak voltak és az állás sem volt annyira szimpi. Konkrétan miután a csákó letette a telefont, 40 másodperc múlva már hívott is egy másik valaki, aki a fazontól tudta meg a számomat és borzasztó angollal magyarázta a baromságait. Az sem igazán segített rajta, hogy miután elmondta, hogy akkor elküldi emailben, és reggel hív-ra közöltem vele, hogy küldje el emailben és este hívjon megbeszéltek után reggel kilenckor csöngött a telefonom. És utána csak munkaidőben hívtak. Vagyis próbáltak. Ha ennyire nem tiszteljük egymást, akkor milyen lehet a munka?

Legjobban egy berlini állást sajnáltam. Egyrészt a fazonnal nagyon jól el tudtam beszélgetni, kölcsönösen jól értettük egymás angolját. Másrészt a munka is érdekelt volna, illetve több embert akartak felvenni. Ugyanakkor azt mondta a srác, miután kitértünk a családi állapotomra és a feleségemre, hogy szerinte neki is tudna ott állást találni. Ugye minden álláslevelemben kifejtettem, hogy nem beszélek németül, és ezt minden telefonálásnál is megerősítettem. Így volt ez itt, is és a srác azt mondta nem baj. Aztán nagy reményekkel várt visszahívásakor mondta, hogy nem tudnak állást ajánlani, mert elutasította a CV-met a megrendelő. Később - és azóta párszor - láttam ugyanazt a hírdetést, benne kiemelve a német nyelvtudást. Szóval vagy a HR-es nézte be, vagy valami nem tetszett a skillsetemben. 

A harmadik érdekesebb interjúztató az Grazból hívott és már nem tudom mit akartunk fejleszteni. Azért volt érdekes, mert csak napközben tudott hívni és melóhelyen, a teraszon állva, hideg volt és esett, toltam le a HR-es interjú nagy részét 18 perc telefonálással. Mindenesetre később felhívott, hogy sajnos nem kellek hozzájuk a CV-m alapján.

Persze ezeket a dolgokat akkor elég nagy kudarcnak éltem át, és sokat agyaltam, hogy kell-e ez nekem. De mikor olvastam a híreket, és az jött le, hogy minden csak egyre szopóbb lett, vagy egyéb nyalánkságok történtek velünk - pl. csak egyszerű közúti veszélyeztetés 12 km-en háromszor - az mindig egy újabb lendületet adott, hogy próbálkozzak. Plusz úgy voltam, hogy az angolom is fejlődik ezektől a telefonoktól, ami a lámpaláz tekintetében igaz is volt, mert néha már kb. leszartam ki mit akar tőlem, csak elhadartam neki az alap kérdésekre a válaszokat aztán csáó. 

Második körök 

 

Szakmai interjúra vagy kétszer, vagy háromszor hívtak be. Amire emlékszem az a gibraltári William Hill volt, valami ötven perces hardcore java kérdésekkel megtűzdelt, több emberes beszélgetés volt. Pontosan emlékszem arra a pontra is, amikor elvágtam magam az interjú alatt. Annyira meg lehet érezni az interjúztató hozzáállásában... Talán volt még egy angliai is, de arra nem esküdnék meg. És ugye volt a nyertes. De erről majd legközelebb.

Mennyi telefonom volt? Kb. szeptember elején kezdtem el komolyabban keresni (munkahelyi és a másik elkeserítő probléma ekkor tetőzött, plusz hogy Mia beteg lett és csak köcsögöltek vele az egészségügyben, és nyaralni sem mentünk stb.) és november 16-án vettek fel. Szerintem olyan 20-30 nagyságrendű telefon-skype beszélgetést folytattam le és ugye kettő vagy három szakmai interjút.

Ennek ellenére úgy érztem elég kevés ráfordítással és elég rövid idő alatt sikerült célba érnem. Legalábbis állást találnom. Hogy cél-e vagy csak egy nagy lépés a hegyek országa felé, majd kiderül.