![]() | |
| A kóla mellett az ilyen ételektől hízok. Annyira finom. És annyira drága amennyire egészségtelen. |
Július végén, Augusztus elején a család egy része nálunk töltötte az időt. Felfedezték a várost, miközben mi húztuk az igát. Persze ebbe az időszakba beleesett egy hétvége is, amit közösen töltöttünk el.
Mindkét nap kimozdultunk, egyik alkalommal a Jedi képzőbe mentünk, ahol megtanultunk égsétálni, másik nap pedig a Habsburgok nyomában vaddisznóvadászatot tartottunk a bécsi erdőben. Mindkét vállalkozásunkat siker koronázta, az égsétát és a vadmalacozást is teljesítettük.
A parkoló mellett alpesi legelő terült el, a hozzá való állatokkal együtt.
A hely ahová mentünk elég közel van Bécshez, kb. 80 km-re, az első hegyeknél délre. A hegy egy fennsíkot alkotott, melynek az oldalába vágták az utat. Miután felkapaszkodtunk a szerpentinen megérkeztünk egy parkolóba, ahonnan gyalog folytattuk az utunkat. Igazi nyári hőség volt, bár ilyen magasan a szél élénken fújt, így a 36 fokból olyan 32 fok lett.
Árnyas ösvények vezettek az erdőben a kilátóhoz és onnan el.
Mikor kiértünk a sziklafal szélére, kinyílt a látótér. Olyan érzés volt állni a pár száz méteres mélység mellett,mintha egy toronyházban lettünk volna. A hely nagyon kedvelt volt a különféle öngyilkos hajlamú, seprün és minden máson repülő vagy próbáló emberek között. Tömegével köröztek felettünk vagy éppen szálltak fel mellőlünk. Találkoztunk egy csomó magyarral, akik egy része buszos utazáson vett részt, és ez volt a program egyik megállója.
Kimenni erre a félelmetesen stabil, masszív szerkezetre igazi kihívás volt számomra. Masszívsága ellenére nem éreztem jól magam, hogy átláttam a lábam alatt a pár tíz méterre lévő szikláig.
Miután megvolt a csodálatos kilátás átkocsikáztunk a közeli vadasparkba, ahol házi és vadállatokat láttunk, párral Bubu is ismeretséget kötött.
Volt kecskesimogató, ahová be lehetett menni. Bár a kecskék elég pofátlanok voltak, látszott, hogy úgy érzik övék az egész hely.
Kolléga nem akart kiengedni így rácsuktam az ajtót.
A vadaspark másik felén szintén emelkedett egy kilátó, amit ismét ezekből a kedvelt alumínium elemekből állítottak össze. Innen is csodás kilátás nyílt. Az oda vezető ösvény az erdőben árnyas volt, így rendesen ellensúlyozta az amúgy 30 fok feletti hőmérsékletet. Most, hogy reggel -4 fok volt, hihetetlennek tűnik az egész, és biztos vagyok benne, hogy az adott ösvény már hó alatt van.
A kirándulás után hazafelé a kocsiban nagy volt a csend. A hegymászás és a jó levegő mindenkit kikészített. Az egyik kanyarban találkoztunk egy magyar családdal akinek a kocsija nem bírta a szerpentint és nem jutottak fel a hegyre. Ott várták a segítséget. Nagyon szép helyekről maradtak le, de bárki meglátogathatja ezeket, mert nagyon közel van Bécshez és a határhoz is.
Bubu szívesen állt modellt több esetben is. A lelkesedés leolvasható az arcáról.
































Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése