Bicajozás - Lobau.

Mivel szeptemberben a nyaralás előtt kimaradt a bicajozás, ezért kegyelmet nem ismerve kitaláltam, hogy akkor szombaton megyünk bicajjal arra a természetvédelmi területre amit Lobaunak hívnak és Bécstől keletre fekszik a Duna mentén.

A játszótér most üres, nyáron fényképezni volt lehetetlen.

Kicsit nehezen indult a nap, mert előző este koncerten voltunk, ahol a munkatársam bandája - Robert, Rocklane - adott elő főként Rock N Rollt és klasszikus rockot. Rávettem Miát is, hogy jöjjön el és nézze meg az embereket, akikkel együtt múlatom az időt immár 9 hónapja.

Az őszi tájon erőteljesebben hatnak a színek

A buli elment, leginkább főiskolás éveimet, füstel teli, sötét, egyetemi klubok hangulatát idézte. Árak terén azért felé lőtt, ha azt nézzük, hogy egy sör majdnem 4 euró volt. A kötelező beszélgetésen felül majdnem 11-ig maradtunk, csak ugye sietni kellett haza a gyerekhez. Ilyen előélet és a reggeli futás után dél felé készülődtünk neki az útnak, és kettő körül már el is indultunk.

A Prátertől bicajjal mentünk, megnéztünk még egy piacot is, de nem találtunk rajta amit akartunk. Ennek az aprópójából magammal vittem az egyik láncomat, ami jelentősen megváltoztatta a bicaj súlyát és súlypontját.

Az utunk a szokásos jól kiépített Dunaszigeten vezetett, bár kacérkodtunk az Öreg Dunával is. De végül maradtunk az ismert úton. Amivel nem számoltunk, hogy a gyönyörű napsütés ellenére már nem nyár van, ami korai napnyugtát és csípős estéket jelent. A csípősebb idő ellenére láttunk olyan embert aki szerint most jött el az igazi strandidő...

Megálltunk ebédelni délután fél négy felé az egyik kajáldánál, ami két fajta kolbász sültkrumplival való elfogyasztását jelentette. Majd letértünk a Dunapartról Lobau felé vezető útra, aminek az érdekessége, hogy a lobaui olajfinomító a természetvédelmi terület közepén van, és a bicajút is ezen vezet keresztül.

Ahogy elhagytuk a finomítót megint a gyönyörű természetben találtuk magunkat. Itt vezet a Duna mellett végigfutó bicajút hálózat, amelynek eddig Ausztriában megismert részeiről csak a legnagyobb dícsérettel és lelkesedéssel tudok szólni, miközben Dunakeszin húztak egy csíkot az aszfaltútra, a várostól a Megyeri hídig még azt sem. Elvileg ez ugyanaz az út lenne, csak az otthoniért éghet a fejünk rendesen.

Itt eltekertünk a sziget végéig egyvonalba, megittuk a bicajozásra hozott söröket, majd visszafelé kinéztük, hogy melyik bicajúton menjünk keresztül az erdőn. Tekintve, hogy már erősen esteledett és hült a levegő, a legrövidebbet választottuk.

Az út sóderos-köves volt, és ezt a jellegét megőrizte végig. Eltekertünk a holtág végéig, majd ott balra fordultunk és balra tartással követtük a zöld utat a térképen. Kellemes erdei út volt, néha tökéletesen azzal az érzéssel, hogy elvesztünk, meg hogy ne most legyen defektünk. Tekintve a bicajom típusát és az általa cipelt súlyt összevetve az útviszonnyal, erre volt is lehetőség.

Teljesen nem volt ez sem elhagyatott, mert találkoztunk más bringásokkal is. Ami szintén sokat dobott az úton, minden elágazásnál ki volt táblázva, hogy pontosan hol vagy és merre nem kell menni. Soha nem volt az a jó felé mentünk most érzésünk, mert pontosan tudtuk, hogy merre mehetünk.

Az erdő közepén a kis úton egyszer szembejött egy traktor ami a boronáját húzta maga után. Elsőre nem láttuk, hogy fér el, majd miután beálltunk bicajokkal a susnyásba, még mindig nem látszott, de aztán sikerült neki.

Miután sikerült visszajutnunk a Dunapartra, a normál betonútra, már érezhetően csökkent a bicajosforgalom és a nap is haldoklott. Amikor a Práter felé tekertünk, már konkrétan fáztunk és a lámpakapcsoláson gondolkoztunk. A Práter mindig iszonyat hosszúnak tűnik, mindig már látod a végét, aztán mégsem. Végül negyed nyolc felé szálltunk fel az sbahnokra.

Sajnos úgy tűnik, ez volt az idei utolsó bicajtúra, mert azóta elkezdett esni a szmötyi és a bicajomon nincsen sárvédő. Hétvégén Katalin és a cseh haverjai hívtak egy bicajtúrára, ami 72 km-esnek indult, de végül 80 km-t tekertek. Nem mertem bevállalni. Az elmondások alapján hiába viseltek speciális párnázott bicajos nadrágot, ők is megéreztek.