Hétvégi plázázás

Hétköznapok

Hétfőn elmentünk az Ilona Stüber magyar étterembe ami a facebookon reklámozta magát féláras hetet tartva.  Kameron, két barátja meg Szilárd jött, aki a tesztelőkért felelős.Eredetileg nem volt nagy kedvem hozzá, de aztán úgyis csak otthon ültem volna. Szóval a közösségi élet, gondoltam nem árt.

A kajálda elég kicsi volt, viszont tényleg mindent megtettek a magyaros ízekért. Az árak magasabbak voltak, amihez szoktam, de kb. 200 méterre volt a Stephan dómtól, vagyis kb. Váci utca jelleggel bírt. Kajás nagyon nem voltam, ezért már előtte kitaláltam, hogy csak egy gulyáslevest eszek és esetleg somlóit. Végülis jó választás volt, mert a leves nagyon finom volt, és a somlói is ízlett. Persze a Szilárddal ajánlgattuk a külföldieknek a jó kis hazait. Összességébe véve jó a hely, félárú kajánál meg teljesen rendben van, ha valaki magyar ízekre vágyik Bécsben.

Folyik a munka  a szomszéd szobában is...

Munka téren nem sok érdekes történt. A céggel kapcsolatban talán azt említeném meg, hogy megnyertem háromszor egymás után a céges pókerpartit, így -65 €-ből 17-be jutottam fel. Azért csak ennyire, mert valahogy visszaesett az érdeklődés a póker iránt, és a részvétel is jelentősen lecsökkent. 

Egyik nap a srácok teljesen rágerjedtek, hogy a Schaukuchl-ban (ami előtt a kutyus szokott aludni) Spare ribs van. Miután megnéztem neten, mi fán terem ez az étel, megállapítottam, hogy komoly hatással van a jelenre az Osztrák-Magyar Monarchia rég eltemetett létezése - legalábbis konyhaművészet terén. A srácok szpérripsz utáni lelkesedése sok magyarban is megfigyelhető, természetesen bennem is. Így elmentünk spérripbszt enni.

Spare ribs - Schaukuchl implementációban.

Kisebb bevásárlás a Sparban Miával

SCS - Shopping City Süd

Bécs déli részén terül el az SCS vagyis a déli bevásárló központ. Tipikus óriáspláza Ikeával meg a hozzá tartozó mindenféle szokásos dologgal. Mikor itt volt Mia, szombaton kimentünk ide vásárolni. Fő célpont a fekete farmerkabát és pár farmer volt.

U6 déli végállomása

Az ingyenes busz a hatos metró végállomásától indult, így végre azt a részt is megismertük. Elsőre nem sikerült megtalálni a buszt, de a pékségben segítőkész volt a pék srác, és így beálltunk a tömegbe buszra várni. Egyedüli probléma a leszállásnál jelentkezett, ugyanis több megállója volt a helynek és nem volt világos számunkra, melyik az, ami nekünk megfelel. 

Plazabelső és Mac bolt

Édességbolt kínálatából

A pláza jó hosszú volt, mire végére értünk leesett a cukrunk, gyorsan beugrottunk utánpótlásra a helyi Sparba kóla és csoki formájában. Visszafelé megnéztük a boltokat, ahol a farmerkabát esélyes volt, de csak M-s méretet, illetve kéket találtunk. Úgy néz ki, a fekete már nem divat, vagy nem idén divat.

Bementünk egy C&A-ba, ahol végre tudtunk megfelelő mennyiségben pólókat és farmert venni Miának és nekem. Jóval nagyobb volt a választék, mint odahaza, viszont nem került többe. Pedig alapból arra számítottunk, hogy olyan másfeles szorzó meglesz a ruháknál is. Viszont kiábrándító volt, hogy az itteni boltban sincsen kosár és a bunkó vevőnek a kezében kell hordoznia a megvásárolt árut, függetlenül annak mennyiségétől és súlyától. Ezt soha nem tudtam megérteni, miért jó és ki találta ki.

A pláza területén rengeteg kutyát láttunk, a legkülönfélébb boltokban. A kutyás képeket befrissítettem a kutyás bejegyzéshez.

Érdekes kialakítású divatbutik és osztrák étterem a pláza közepén

IKEA

Az Ikeában beszereztük az új lakás teljes étkészletét. Igaz, a színeken és a formán kicsit vitatkoztunk, de végül véleménycserével megoldottuk a dolgot. A nagy bevásárlás közepette megéhezik az ember és a már megismert Ikeás ételekből választhat, akárcsak otthon. Ami kissé mássá teszi, az ablakból való kilátás, amikor szélerőműveket csodálhatsz az Őrs vezér tér helyett.

Modern művész fényképe: szék csendélet

Ikeás menü: lazac, lóhúsgolyó, epres süti

Kilátás az Ikea étteremből

Hazafelé másik busszal mentünk, kerültünk egyet a régi lakóhelyem, a Reumannplatz felé. Mikor felszálltunk a buszra, már eléggé tele volt, Mia leült egy gyerek mellé, nekem meg kérés nélkül hátul csináltak helyet maguk között ránézésre cseh emberek. Valahogy egyértelmű volt, hogy nekem oda le kell ülnöm. Egyértelmű volt, mert maguktól helyet csináltak és szóltak, hogy itt még van egy hely, másrészt egyértelmű bunkóság lett volna ha nem ülök le ezek után.