Élet a Bwinnél

Élet a Bwinnél elég nyugis. Mikor legutoljára váltottam odahaza a munkahelyet, bár szinte szó szerint ugyanazt a munkát végeztem, mint a váltás előtt, nagy színvonalváltás is történt. A legutolsó magyar munkahelyem magyar viszonylatok között jó volt. Persze minden munkahellyel vannak problémák, és itt is voltak - ilyen jellegű személyi problémákat és ilyen elbaszott viselkedésű munkatársat máshol nem tapasztaltam - , de ugyanakkor kényelmes volt, és az aktuális problémákat leszámítva jó volt. Tehát egy igazi minőségi váltás volt, holott magunk között csak szellemi elfekvőnek hívtuk, hiszen elég régi technológiákat használtunk és nem volt lehetőség újítani.

Mikor azon gondolkoztam, hogy elfogadjam-e nagy nehézséget okozott a meglévő munkahely magyar viszonylatban vett jósága, a kollégák jófejsége, a munka könnyedsége. Ezek voltak azok a dolgok, amelyeken paráztam, hogy mi lesz, ha ez itt szarabb lesz. Egyelőre azt mondhatom, hogy bár jó volt a munkahelyem, amit itt kaptam azért megérte feladni.

Ha valakivel komolyabban szóba jön a melóhely, akkor az első, hogy anyagilag megérte-e. Ezt nem tudom 100%-osan elmondani, mert amennyivel többet kapok, azt lehet elviszik az egyéb költségek, mint pl. a lakásbérlés, vagy hogy drágább az élet itt, mint ott. Persze ehhez hozzájön az is, hogy van egy gyönyörű lakásunk otthon, itt meg egy albérlet, ami messze van még attól a konforttól ami otthon várna ránk. De, ha azt nézem, mennyi a stressz szintem, mennyi idegeskedésben volt részem a munkahelyen, mennyi konfliktusom volt munka ügyben, milyen a napi hangulat, akkor azt kell hogy mondjam: igen, megérte.

Egy nagy dolog: évek óta nem nevettem annyit és olyan jókedvvel, mint az elmúlt négy hónapban.

Hogy néz ki egy átlagos nap?

Reggel kelek fél nyolc és nyolc között, mert nincsen értelme korábban felkelni (persze ha jönne a jó idő és be tudnám iktatni a futást reggelente, akkor lehet megérné), így is elkészülök fél kilencre, és lazán elérem a 8:38-st rossz esetben. A vonaton kb. 90%-ban ülök és olvasok, ahogy sokan mások.Ha a 8:38-assal megyek, 8:55-kor szállok le a melóhelynél, sétálok egy rövidet, majd beérek kb. 9-re az irodába. Az esetek 60%-ában én vagyok az első, csupán sok esetben Mike-ot nem tudom megelőzni, mert negyed kilencre jár. Bár sokszor késik, vagy később jön.

Kávézások

Kilenc körül van egy kis levélolvasás, Skype indítás, esetleg körbenézek ki online, elolvasom a híreket. Megjönnek a többiek - általában Cameron és Daniel - néha beesik Robert is, bár ő sokszor csak délre jön. Akkor mindenki levelet olvas, majd valaki felteszi a kérdést, hogy Anybody coffee or tea? Ennek hatására gyorsan megszakítjuk az aktuális tevékenységet és átmegyünk a másik folyosón lévő konyhába. Azért oda, mert a sajátunk az nem annyira jól felszerelt (pl. a víz nincsen bekötve a gépbe, hanem kannából jön, amit reggelente töltenek fel. Ez már azonban pár emberben ellenszenvet szül, szóval itt csak akkor iszunk, ha sietünk valamiért.). Kávézás közben jönnek a kivel mi történt kérdések. Nagyon tetszik, hogy sokkal nyíltabban beszélnek itt az emberek, mint odahaza, mindenki elmondja a maga kis történetét, a másik meg udvariasan meghallgatja.

A reggeli kávézásnak is megvan a maga kis törzsközönsége. Azok az emberek, akik a napi rutinjukban 9-9:30 között a konyhába szoktak menni. Ugyanazokkal az arcokkal találkozol a konyhában a napszak ugyanazon részében. Miután eltöltöttünk egy 10 percet, elindulunk vissza, Daniel hozza a kancsó teáját, én a pohár vizet vagy tejeskávét, Cameron éppen mit. Ha mondjuk visszaérés után még nem merültünk bele a tevékenységbe, és befut Robert, Peter vagy Benjamin, akkor udvariatlanság visszautasítani a Coffee or tea? kérdést, és akkor egy újabb session következik.

Kb. tíz felé már dolgozni szoktunk, mindenki elmélyül az aktuális hülyeségében, van aki zenét hallgat, van aki csak úgy a semmit. Néha történik valami, amin röhögünk egyet, vagy felmerül valami amin lehet vitázni.

Ebéd

Következő napi esemény a hová menjünk enni téma. Ahogy megtudtam, van egy hallgatólagos szabály: kajáról csak 10:30 után lehet beszélni. Ez néha be is következik, hogy már abban a percben megszólal valaki és ötleteket gyűjt. Néha délben kapunk észbe, kajálni kellene valamit valahol. Tipikus helyek: Cameron: Asian Paradise, Kinchi, Daniel: Canteen, Robert: Schokochl és Grumbs ami két osztrák vendéglő. Általában a tömeggel szeretek menni, mert az jobb, beszélgetés szempontjából. De ha hét elején túl gyorsan ki van lőve a kínai verzió, akkor hét közepétől bármi csak nem kínai üzemmódba kapcsolok. Tényleg fel kellene fedezni a környéken lévő kajáldákat, biztosan van egy csomó más is. Persze van, ahol csak 1-2-szer voltunk, pl. Hitomi vagy Wien3. 

A kajára szánt idő változó. fél óra és másfél óra között mozog, általában azért 45 perc szokott lenni. Vannak helyek amit sokkal gyorsabban megjárunk - pl. Canteen - meg vannak helyek, amelyek alapból 45 percesek, pl. a pizzéria. De nem idegeskedik senki emiatt, és azt sem tudom, ki mennyi órát ír be a kajálás rublikába az elszámoláskor.

Kávézás, Billa, munkazárás

Délután kettőkor és négykor szokott még lenni egy-egy kávézás, illetve másik tipikus eset, mikor valaki a Billába leugrik és még ahhoz a programhoz lehet társulni. Mikor jobb idő volt márciusban, akkor sokszor felmentünk - néha csak egyedül - a teraszra a hetediken egy kis friss levegőért, meg ott kávézni. Most, amíg ez a szutyok van kb. szóba sem jöhet. Állítólag majd lesznek fent asztalok, székek, nyugágyak. Kiváncsi leszek.

A munkazárás is jelentősen eltér.
Mike: max fél öt, pénteken 15:30
Richard: 17, max 17:30
Daniel: 17 és 18 pénteken 16-16:30 között
Cameron 17 és 18, pénteken 16-16:30 között
Én: 17:30, szerdánként 18:00, pénteken 16-16:30

Scrum használat

Scrum meetings

A Bwinnél kicsit mélyebben használjuk a Scrum nevű fejlesztési módszertant, mint eddig.Van minden szerdán daily stand up meeting helyett weekly stand up meeting. Ez mindig kettőtől fél háromig van ütezemve, de általában negyed óra alatt lezavarjuk. Ilyenkor körbeálltuk Mike-ot és elmondjuk mit csináltunk az elmúlt héten, van-e valamilyen probléma amiről beszélni kell. Ezt előzetesen egy Reporting tool-ba be is vezetjük, így ilyenkor lehet belőle puskázni, bár nem szükséges. Ilyenkor találkozunk az egyik nem hivatalos csapattaggal, John-nal, aki szerkezetileg hozzánk tartozik, de valójában az épület másik felében matat valamit sql-ül.

Backlog estimation

Másik Scrum esemény a munka felbecslése. Ez hetente egyszer egy órát igénybe vevő feladat, amikor mindenki leül az én gépemhez - mert ott van a legnagyobb közös tér az irodában - megnyitom a feladatlistát a gépemen és közösen megbecsüljük - kivéve Mike-ot, mert ő ebben nem vehet részt, mert nem fejleszt - az aktuális feladatok pont értékét. Egy pont 2 óra munkavégzésnek felel meg, és egy ember egy hónapban maximum 50-60 pontot kaphat. Átalában valaki felolvassa a feladatot, majd átbeszéljük, hogy pontosan mi is a feladat. Amikor ez megvan, akkor mindenki szavaz a nála lévő kártyapakli segítségével (0, 1/2, 1, 2, 3, 5, 8, 13, 20, 30, 40, 100, ?, Break) kártyákkal titokban. Ha az értékek megegyeznek, akkor beírjuk a taszknak, ha nem egyeznek meg, akkor az eltérő összegeket becslőknek meg kell indokolni a döntésüket, Ilyenkor mindig megegyezünk valamilyen köztes összegben. Olyan is van, hogy valaki teljesen melléfog, vagy félreérti a taszkot, akkor sem történik különösebb baj, ebben az esetben a többiek szavazata számít.

Helpdesk és ticket system

A cégnek nagyon jó a belső problémakezelő osztálya. Bármilyen kínod van, fel kell vinni egy hibajegyet, ami a megfelelő embereken keresztül menve - esetleges jóváhagyók - eljut ahhoz az emberhez, aki megoldja a problémádat, legyen az szoftver installálás (távolról folyik, észre sem veszed), bármilyen hardver beszerzés, csere, pl. token, szék, asztal, vagy egyéb adminisztratív dolog. Nekem a legtovább valami szerver elérés megkérése tartott, ami egy hét után sikerült. De általában tényleg gyorsak, 1-2 nap átfutási idővel.

Pókerpartik Online

Legendásak a pókerpartik amelyeket a cég dolgozói játszanak egymás ellen, munkaidőben, kb. negyedévente egyszer. Sajnos ebben még nem volt részem, és lehet, hogy nem is lesz, mert az Ongame hálózat kivált a Bwinből és ha jól értettem az ő szoftverükön futott a játék. Valójában ez nem volt más, mint egy nagy tömegű teszt, amelyet új verziók kibocsájtása előtt csináltak mindig a Bwinnél. A nyertes tárgynyereményeket kaphatott.

Pókerpartik Live

Minden szerdán - egy magyar srác szervezésével - pókerpartit tartanak a hetedik emeleten a cég dolgozói egymás között. Eddig a legtöbben 23-n voltak, és a legkevesebben 3-n. :) Erről nem írok többet, mindenesetre jó kis közösségi esemény és sok embert ismertem meg, akit amúgy nem ismernék és akik időnként leszólítanak egy beszélgetésre, mikor az épületben mászkálok.

Thirstday

Minden hó első csütörtökén meghív a cég egy italra valahol a városban. Sajnos most csütörtökön úgy elfelejtettem, hogy csak másnap jutott eszembe.

Takarítónők és bögrék

Minden cégnél vannak indikátorok, amelyek jelzik, hogy megy a cégnek, és mennyire hajlandó a dolgozók konfortérzetéért tenni. Amikor ezek az indikátor dolgok kezdenek megszünni, akkor a cég úgy érzi, szarban van, és ideje a dolgozókon is spórolni. Persze nem tudom, hogy valójában megéri-e ezen spórolni, nem kellene-e inkább mondjuk a céges autó flottából levágni a kocsik felét, kicserélni az állandóan égő folyosóvilágítást mozgásérzékelősre stb. Mert hosszú távon lehet visszaüt, legalábbis a dolgozók közérzetét rontja, ami visszahat a teljesítményre és visszahat a migrációs kedvre is. 

A Raiffeisennél az ingyen kólaautomata, a tej és a kávéautomata volt az indikátor. A kedvenc kis cégemnél az éves születésnapi buli valamint az év végi jutalom szolgált erre. A Graphisoft parkban az ingyen túrórudi, nálunk a Bwinnél a kávégépek és a takarítónők azok, akik jelzik, hogy jól megy a cégnek. 

Természetesen nem azokra a takarítónőkre gondolok, akik kipucolják az irodát, leviszik a szemetet, letörlik az asztalokat. Ők egy másik kaszt. Van nálunk kb. 5 ember, akinek az a feladata, hogy napközben cirkáljon, összeszedje a használt edényeket az épületben - minden irodahelységbe bejönnek napi kétszer, Daniel utálja is rendesen a szitut, mert kizökkentik a munkából - betegye őket a mosogatógépbe, újratöltse a kávégépet, tejet, kakaót, letörölgesse a konyhapultokat. Igazából semmi baj velük, teljesen jól végzik a munkájukat. Ameddig erre van pénze a cégnek, addig nagy baj nem lehet. 

Múltkor volt egy vicces eset, fent ettem a hetediken a többi magyarral házi kaját. Miután végeztünk és mentünk vissza a konyhába a szennyessel, meg a tartó dobozokért, láttuk, hogy valaki orvul elmosta őket. Néha olyan érzésünk van, hogy nincsen elég munka, és hogy kitöltsék az idejüket, csinálnak ilyen bónusz tevékenységeket is. Mennyi helyen nem engedhetik meg maguknak ezt a fajta takarítást, és hogy örülnének nekik, ha lenne.... Meg kell becsüljük őket!